! ! !

H A Z A M E G Y Ü N K ! H A Z A M E G Y Ü N K ! H A Z A M E G Y Ü N K ! H A Z A M E G Y Ü N K ! H A Z A M E G Y Ü N K ! H A Z A M E G Y Ü N K ! H A Z A M E G Y Ü N K ! H A Z A M E G Y Ü N K ! H A Z A M E G Y Ü N K ! H A Z A M E G Y Ü N K ! H A Z A M E G Y Ü N K ! H A Z A M E G Y Ü N K ! H A Z A M E G Y Ü N K ! H A Z A M E G Y Ü N K ! H A Z A M E G Y Ü N K !

Na azé csendben jegyzem, hogy van ebben azé olyan kisbetű is, mint a nemecsek ernőé, mert a fél szemem bánatkönnyes. Az van, hogy számításaimtól eltérően, mégsem éreztem magam pocsékul az utóbbi 5 hétben. Ez leginkább 2 dolognak köszönhető: újdonsült kiscsaládomnak és illetve a nagycsaládnak. Ohne nyáladzás, mert az baromira undi, de ez a project nem lett volna sétagalopp, ha nem tolerálnak annyira-amennyire és ha nem segítenek annyit-amennyit.

Aszonták, hogy meggondolom még magam a következő gyerekvállalást illetően. Illetve azt is, hogy ez elég hamar be fog következni. Hát meg még nem gondoltam és asszem az a hit, hogy 1 saját utód pont elég, egy darabig nem is fog változni, mert egyelőre képtelen lennék engedni a testem újabb kiszipolyozásának.

Akkor ennyit a dinnyehordásról, a dinnyepakolásról és hasonló nyalánkságokról. Most pedig mi balra el a www.montenegrolife.blogspot.com -ra!

Csak azt ne hidd...

...hogy akkor töltöm a blogot, amikor én akarom.
Valami nálam felsőbbrendű meggátol engem. Azért nem a "valaki", azaz a gyermek, mert ő tulképpen áldottjóságos, csak akkor bömbizik, ha baja van neki. Én meg ugye zongorázom a lehetőségeket... hát mit monnyak nem vagyok még a kis Mozart, de hát nem is régen kezdtem az ipart. Az éhes sírást már 2 napja megismerem - azért csak 2, mert előtte én keltegettem, hogy egyáltalán eszébe jussék, hogy kalóriabombamelleket kell magához édesgetnie. Na persze azóta másképpen zajlik a párbeszéd, ti. mosmá eszébe jut, hogy enni köll, csak az első 2 percben mindig meg kell vele dumálni: nem kisfijam, nem csak a csúcsát csócsálni és jáccadozni, mer az apunak jár; te drágám menza jelleggel élvezzed szépen a témát!
No szóval az a felsőbbrendű valami a szemlecsukós alvásinger. Próbálom magamat behozni, de hát október óta sok ám az elmaradás. Illetve szerintem azért is van, mert álomországban jobban töltődnek a csárdák. De ez nem tuti, mind1, ürügynek jó, hogy 2 etetés közben ledőljek.
:)

Feredőzés után

Zajlik az élet, oder was...

Volt ám iccakaji műsorszórás…
Azaz 1kor jelentkezett betojásos problematika illetve elmeséltem neki, hogy merre lakik a szoptatós jóisten és, hogy csak 3kor jár legközelebb erre, szal jobban teszi, ha szépen aludik.
Negyed óra bömbi után hisztiletörő kézikészülék szerepében teccelegtem. Yes, majd minnyá megtanulja.
Na úgy megtanulta, hogy 1 órával később jutott csak eszébe, hogy éhes.
Aztán viszont gyött a nyekergés 3 órája. Rutintalananyu végiggondóta az eshetőségeket, aztán konstatálta, hogy hisztizsák, szal hagyni kell. Pedig nem, mert bazi melege volt és a ruhája is kényelmetlen.

Hát mostan mit monnyak? Tanulni kell még a sírásból olvasást.
Viszont hős apuka ezúttal pelenkázásból debütált egyes-egyedül, magától és hajnali órában.
Szóval alakulnak a dógok, holnaptól ő szoptat… J

Hös Apuka halálosan ki van merülve a reggeli akcijótól. Duzzogva próbál sziesztázni, én meg gyereket és kutyát csendesítek. Egyik jobban sír, mint a másik. Előbbi eléggé oldalbabrunnyantotta magát, utóbbi sétáért reklamál.
Zajlik az élet, oder was...

Napferedő

Ösztön

Poronty felrí hajnali 5kor.
Drágám gátfutót szégyenítve vetődik át rajtam, majd megfigyelőre veszi és megkérd éngem: éhes?
Mondok: ki van csukva, 3kor evett. Nem lehet éhes, nincs neki megengedve.
Mire az álmosabbik felem kérdőre von, hogy akkor vajh’ mi lehet a baja.
Mondok: be vagyon tojva valószínűleg...
Jaaaaaaaaa. Akkor jó, nyugtázta és visszafeküdött szépen aludni.
Émmeg felkeltem és tisztábatettem a tisztábateendőt és aztán feküdtem le.
Pilácsoltás után jött az alvó fenkölt megjegyzése: jééééééé, elhallgatott.
Nem mondod!
J)))))))))

Na. Gyóvan mikrotaknyoskám! Alakul ez, csak rája kell koncentralni. Ma már 25-30 percre csökkentettük az evésidőt. Viszont ezzel párhuzamosan többet is van ébren, ezt nézelődesre és sírasféle bepróbálkozásra használja. Na majd meglássuk melyikünk bírja tovább. Egyelőre én. Ő kb. 2 perc után feladja. Jógyerek. Nagyonjó.
Nyilván most kiabálom el…

Vizit

Na ma meglátogatott minket a falusi doktor is. Érdekes, ő is aszonta, hogy “anyuka, nyugodtan le lehet ám tenni azt a gyereket hasra és akkor majd nem sír”. Ismét erőt vettem magamon hallgatásilag. Persze a válasz totál egybecsengő lett volna a két nappal ezelőttivel, ti. Most éppen a szoptatásba rondított bele.
S mialatt Asz(t)alós doktorbacsi osztotta nekem az észt mellmaszírozva, kistöki hason fekve szépen átfordította a fejét egyik oldalról a másikra. J

Nagyon komoly mértekben van migrénem. Juj-juj-juj. Erre pihennyé rá, vazz!
Asszem csemetét hamarosan nevezhetjuk ujjszopóbajnoksagra. Erős próbalkozásai vannak ezirányban. Monnyuk ez 1 fokkal jobb mint a cumi, mert ezt legalább magától megtalálja majd iccaka..oszt akkó nincsen bömbi.
- Lusta mutti vallomását hallottuk.
Különben ezek az éjszakai 3 perces felsírások a legneccesebbek, mert még nem állt be teljesen a biológiai órája és nem tudja pontyosan, hogy mikor is kell omlós mejjehusájért pityeregni. Én meg persze felébredek és hallgatózom jól, hogy miféle a reklámació. Persze a körülményekre való tekintettel még nehezebb megállni, hogy fel ne kapjam megszeretgetni lecsendesítőleg. Igy hát általában ülve, fejfogva gyakorlom az önuralmat és remélem, hogy nem verem fel az egész házat. Persze reggel mindig nyomják a kegyes hazugságot mélységes álmokról, de hát ki hiszi ezt el nekik. Bár végül is én volnék a zannya, szal a többiek akár aludhatnak is...

Szívóág

Soha-soha, de soha többé nem hallgatok a védőnőre. Azért van ennek a gyereknek 3 nagyanyukája, hogy azok osszák az észt nekem. Mellesleg úgy látom, hogy kb egy húron pendülnek az elvekben, szóval az pont elég lesz.
Mert aszonta nekem az védőnéni, hogy pakoljam szépen el a cuclisüveget és ha kiegészítés kell a babának, akkor kiskanál vagy fecskendő (jó, ezt mások is mondták monnyuk). Egy nagy lópikulát. Kiprobáltam a fecskendőt tegnap délután – ami annyiból jobb a kanálnál, hogy nem durran be tőle a nem létező bicepszem –, nagyon durván 40 perc volt 40g-t beletölteni. Arról nem beszélve, hogy annyi levegőt nyel, hogy további 30 perc volt levegőtleníteni a renszert. Szóval ez szoptatással együtt majd 2 óra.
Na így tarcsá időrendet kispajtas. Három óránkénti szoptatás??? Persze.
S ha még azt is hozzáteszem, hogy szegény kistörpének egész éjjel görcsölt a hasa. Szóval az alvást mind2en ki is hagytuk. Úgyis minek, hát oly szép dolog az éjjel virrasztás…
Reggel el is szalasztottam a családot buborékösszevonó-trotyogtató-szájonátiskipukkanó szert.

A Drágám ma elvonult Berlinbe. Állítólag üzleti jelleggel utazik. Persze ez csak ámítás, mert kizárólag 1 minimum 8 órás egybefüggo alvás az igazi indok full extrás, pihepuha, szállodai ágyban, EGYEDÜL.
:)

Védőnő*

Itten volt a védőnéni. Monnyuk a gyerekre alig vetett 1 pillantást se, az alatt is csak annyit mondott: a kis kalácsképű. Előtte pedig annyit: anyuka, nyugodtan le lehet ám tenni a gyereket.
Kivételesen nem szóltam be, hogy ha előre szólsz vazze, hogy mikor jössz, akkor nem pont büfiztetés közben zavarsz meg minket, amikor éppen a hendikepes anya-gyerek kapcsolatomat probálom elmélyíteni nyakbarókával.

Na megyek bebálnazsírozom a tejbárt, hogy ne foszoljon.

*A védőnő mit véd? A gyerektől a szülőt vagy a szülőtől a gyereket?

Restart

Mától datálom a szoptátasra nevelés igazi kezdetét. Ami azt jelenti, hogy 10 nappal vagyunk lemaradva egy “normális” anya-bébi kapcsolat gyümölcsöző kezdetét illetően.
Na majd meglássuk mennyire pengén fejlődőképes a kiscsávo majdnem hazai pályán.
Erről jut eszembe, de jó lenne már hazamenni… hmmm.
Monnyuk összes pofámat befoghatom, mert itten (ti. Szülőatyám házában) mindenünk ki vagyon ny...va keresztben és fényesre.
Különben asszem, hogy érzi már, hogy mi a dolga, mert sokkal ügyesebb mint a kórházban, a részidőn és a bealváson kell még csiszolni, mert ez a 40 perc azé duuuurva.

Szabadlábra helyezés

Ez lett az én szülinapi ajándékom főleg. 3 jófele pasival elhagyhattam végre a kórházat, ahol majdnem kiállitották már a törzskártyámat. Monnyuk azok után, hogy pont 29 éve én is ugyanazon 4 fal között születtem, mint tulajdon kisfiam. O, o... még a végén majd meg is hatódom a nagy nosztalgiában.
Várt éngem először sok-sok virág széjjelszórva és csokorban. Meg figyelmes ajándok. Aztán tápszermelegítes. L Aztán finom vacsi, ünnepélyes. Aztán nehezen fújtam el a gyertyát. Basszuskulcs.

Az én gyerekem nagyon rendes ám, még mindig nem sír igaziból.
Na szal úgy elünnepelgettük az estvét, hogy elfelejtettük megfürdetni a kisficsúrt. Máris sépen haladok azon a lejtőn, aminek az egyik állomasa nyilván az lesz, hogy majd a boltban vásárolva elveszítem... persze nem mintha ő bárminemű hangoskodással jelezte volna, hogy valami dolgunk lenne vele.

No comment

Eldurvult a sebem. 2x kimosták H-peroxiddal.
Dögöljön meg Murphy.
Holnap akkor is hazamegyek.

A minap a kétbetűsről visszafelé csoszogva azon morfondíroztam, hogy ha az én Kedvesem tényleg 4 gyereket akar, akkor a következő 3at biztosan örökbe kell fogadni majd, mert én bizony nem szülök többé... aszongyák, hogy majd szépen elfelejtek mindent. Én meg csak azt, hogy csak azt nem akarom elfelejteni, hogy visszaolvassam a blogot idejekorán...

1 WEEK

Megmaradok vagy mi?

1050 körrel jobb a helyzet. Aszongyák úgy becsukódott a méhszáj, hogy ha a pofámat tudnám így befogni, akkor hosszasan csend lenne. Ezért nem tudott dolgozni rendesen a szervezet: nem tudta üríteni az ürítenivalót és összehúzni az összehúznivalót.
Csak az a baj, hogy még zárva marad a tejbár, mert fertőtlenítő infúziót is kapok.