Puncs-pancs

Magyarosan nevezzük tsak bólénak. Mind1 is tulképp, csak hasson ellazítólag a zidegekre. Monnyuk -OH gyök mijatt nekem betiltva, de persze hiába vizslatott az apajelölt, mert akut nikotinhiányát enyhítvén a teraszon, lanyhadott ám a tekintete, így gondtalanul nyakalhattam. Monnyuk éhgyomorra fejbe is vágott, szal be is fejeztem. Amúgyis csak módjával, a csínytevés kedvéért volt az egész.
Életem párja fitogtatta szépen számtantudását, mondván ő aztán jól kiszámolta, hogy január 25 (persze én már említettem neki, hogy az nem lehet, mert az 1etlen öcsémnek 27-én lesz a szalagavató bálja, amin jelen kívánnék lenni). Csak arra nem emékezett, hogy miből következtetett a dátumra. Pechére engem hívott segítségül: természetesen abból, hogy mikor voltál itthon! mondok. De a többiek aszongyák, hogy nem a postás csengetéseinek számát köllött volna deriválni, hanem azt hogy mikor voltam vérfarkas utoljára. Hüjék ezek, asziszik tudom...
Csevej ezzel, csevej azzal, jelentem kidőltem. Nem is értettem, mer most extra lagymatag volt az állapotom. Lehet az, hogy a barátosném nyitott méhszája ihletett meg éngem is ilyen-olyan fájó pontokra??? Mer amúgy 1 napra voltunk kiírva, csak épp neki aszonta az orvos, hogy cekker legyen élesítve, 2006os évjárat lesz az a kölök.
Monnyuk nekem gáncegál, mert cekker lista van ugyan, de az öszvepakolt állapottól oly messze, mint hagyma a siratófaltól...
Na szal a hímesebbik felemet hátrahagytam és hazaoldalogtam, nyüszögni. Persze a dinyefej odaben csak ekkor érzett rá igazán a party-feelingre. Aszittem majd aludok 1 jót. Aha, meg ahogy én aztat elképzeltem. 3ig zajlott az előszilveszter.
Annyakönnyét, legközelebb lejegelem.

Jóvan, menek múmiát pesztrálni, még eccer utoljára had menjen a zidegeimre 2006ban. Különben hihetetlen, hogy praktice semmin nem tudom felhúzni magam egész terhesség alatt, kizárólag az ő szemétségein. Persze nyilván nem könnyű 91 éves ráncok közt egyedül maradni, meg közben már kicsit leépülni. Megértem. De hogy az önsajnálat mellett csak arra maradjon még energiája, hogy hazudjon és követelőzzön... Ez úton kérem szépen a nálam fiatalabbakat és feltehetőleg később hüjülőket, hogy akadályozzák meg pl golyó által, hogy idáig jussak. Lécci-lécci!

Nahát?!

Jé! Má megint nem alszom. Hogy én miért is nem csodálkozom???
Az mondottam már, hogy a tejcsárdáimat emelgetni kell feredőzés után, ha mindenhol száraz akarok lenni? Meg hogy egyéb testrészekkel is csak a memória csodája által vagyok kapcsolatban? Egyfelől vicces, másfelől pedig macerás pluszmeló és hullafáradtság pl a nagylábujjamat megközelíteni.
Aszongyák itt az ideje, hogy elkezdjem a gátmaszit meg a málnatejját. Az előbbiről persze csak egy mondás jut eszembe: ha rövid a karod, told meg egy lépéssel... a másodikat meg eccerűen lusta vagyok megfőzni.
Inkább megmutatom a sütőtökömet - a fejem már nem fért rá a képre. :)

Szülinapi mókaságok

Az apám nemrég töltötte be a 60-at, a Drágám meg hattal több-mint-a-felét. Mindketten fijatalosak belülről... nézzétek csak, demonstrálom:

Ételmérgezés és hasonló durvaságok

Töltött káposzta, töltött pulyka, töltött karaj, töltött süti ígyúgyamúgy.
Na ezek a chanukarácsony elkerülhetetlen kellékei a hakniparádé mellett.
Még a mai nap előttem van, de már így is eléggé lepusztovácolt az állapotom. Az éjszakai forgolódást és a hajnali ébredést ezúttal nem fogom a szénhidrát bombák számlájára írni. Van erre nekem más ürügyem is... :)
Tiszta ciki. Kutya korán van, kivételesen még aludni is tudtam volna, de a heveny, ámde akutnak már alig mondható inkontinencica eléggé észhez térített.
Vazze én má megint bepisiltem. A 29-ik évem kapujában, nincs egy száraz lepedőrészlet, ahová a fejem lehajthatnám. Ciki, oder was. Gondolom megint izomból lekezelte hólyagomat a bentlakásos kispajtás; az esernyősejtjeim pedig nem győzték ingerülettovábbítással. Iszonyúúú.
Próbálok másra gondolni, de nem mén. Fancsali heherészhetnékem van.
Közben persze szokás szerint oszloposra dagadott a lábam és már az ujjaim sem oly zongoristásan filigránok. Már az is vizes. De még nem lehet itt az idő, mert nem így beszéltük meg! Mer ugye rendes hagyomány szerint nix shopping előre, viszont 24-e délelőtt - ünnepi zárás előtt kettő pereccel - szerváltam egy újszölöttnek dukáló kezdő szettet, főleg babonából. Mondván: ami van az úcccse kell.
Januárban akarok szülni!!!!!!!! Na jó szeretnék, mer úgy látom nem az én agyam és akaratom dönti el. Max szépen kérlelhetem a miniterroristát, hogy legyen kegyes, nem makacskoggyék és várja ki szépen az előre kialkudott dátumot. Annyi dolgom van még. Például sok jó könyvet elolvasni, füldugót venni... aztán elérzékenyülés ellen tréningelni magam... + még 1001 dolog, ami szétszórtságra való tekintettel nem jut eszembe.
Például azt is el fogom felejteni, hogy 10-ig felmenjek a nagyanyámhoz, mert ottfelejtettem a táskám...
Mé nem vagyok meglepődve... A kölköt is csak azé nem felejtem ott sehol, mer fizikailag öszve vagyunk nőlve.
Na ennyit ezekről, most pedig engedek a kihagyhatatlan ajánlatnak, a Zuram aszonta odébbmegy és juttat nékem a száraz szigetből. Hiába, már megint egy gavallér! :)

Húúúú-ha-fa

A kutyafáját, má megint hasad a hajnal.
Most akkor elaludtam vagy elaludtam??? Tulképp késő is van már...
Már itt mocorog a bájglimérgezés a küszöbön.
Van rendes hanucka-fánk, eredeti műfenyőből :) Nemsoká lesz rajta prémszarvas és amerikás magyar télapó meg flancos masni. Ja és mézeskalács, de az nem sokáig, mer Tyám már nyalja rá a pofázmányát.

Ez a tűlevelű-világ úgy tűnik mindenhová elkísér.
Asszem ott kezdődőtt, hogy az oviban fenyőfa volt a jelem. Meg ott, hogy bár utólag elfog a klausztrofóbia a balatoni nyaralóra gondolván, mégis a gyantaillatú szépséges-tobozos fenyőszépségekre emléxem szívesen. Aztán sokáig csak az átteccő vonzalom, évednte 1 rohammal, amikor a 24-i délelőttök "karácsonyfás lámpacsatában" teltek - bratyó kiteker 1 izzót én meg imbolygó sámliról vadászom a megoldást, hogy megint színesen világíccson.
Na ez mostmá kezd nyálas emlékezős lenni, biztosan megint dógoznak a hormonok. De lehet, hogy ma kivételesen tényleg a jóra tudok emlékezni; mellesleg az én memóriám már csak ilyen bugyuta, szépre szelektív. Különben pedig tegnap megnéztünk 1 karácsonyi lónyálfilmet, szóval a glamúr-exrát bizonyára ez is házhoz hozta.
De ne térjek el a tárgytól, elmentem egyetemre, mer az kell. Különben a összes szülőm nyilván csalódott volna. Választottunk a másik szőkével büfé-oktatást, hogy mégse legyen nagy kaland elvégezni. Hát tévedtünk. Seggelhettük óraszám a latin növényneveket (hogy arról az átok kórtanról szó se essék). Tettem mindezt én bajtársiasságból és papírgyűjtési céllal (csak jó lesz az még a CV-be), én akinél még 1 növényformáció sem élte túl hosszú távon a megpróbáltatásokat.
Tehát jöttek megint a fenyők, genetikai felhomályosulással. Na az jó volt. Ott tényleg nem volt attrocitás, hacsak az nem, hogy extra szöszkének éreztem viszonylagosan kontár munkámat a laborban. Mind1, fenyőkkel volt dolgom és ez is feldobott, meg az amikor az igentisztelt felsőokító folyékony nitrogént öntött a folyosóra, mondván nyári meleg van, hűsöljünk.
Aztán... aztán. Mittomén. Talán már ugróponyt a Feketehegyekre. Mer ottan először is a természetnek az leírhatatlan ékessége teccett. Hegyek és fenyők, na jó az a grószesz kékség is.

És akkor már megint itten vagyunk a jelenben. Eddig a nosztalgia. Meg az örökzöld -éérted?- gondolatok. Különben pedig megint ihletfosztotta lettem, mer jól meg lettem fenyegetve olvasótáborilag. :)
Akkó mostantól okosakat kéne írnom. Húúú, na felejtős. Inkább csak adom magam. Az megy meg az iccakai zugevés!

Ajándékok betárazva, ízlelőbimbók és egyéb érzékek kihegyezve. Indulhat a 3 napos hakniparádé! Mulassunk hanalig családi kűrben, de legalábbis addig, amíg a miniterroristám engedi partra vetett bálnamivoltomnak, hogy önálló akarata legyen.

Joreggelt mindenkinek!
:)))

Nix cú fitt

Asszem gond van a hardverrel. Mondották volt, hogy majd jó vizes lesz a lábam. Oké. De hogy majd csak alig akar vinni, azt nem. Meg assem, hogy lüktet a halántékom és, hogy lépcsőzés nélkül is kapkodom a levegőt.
Múltkor meg is mértem a vérnyomásom. Egekbe szökött. No csak magamhoz képest.
Tehát a mai nap tényei szerint:
Hét: 35 vagy 36
Tömeg: 75kg
Vérnyomás: 115/65

Elefántbébim szilaj kiscsikó módjára közlekedik odabent és esze ágában sincs megfordulni menetirányba. Nemtom mire készül, de így nem fog kigyönni, csak ha összekaszabolnak. Vezetés közben többször elgondolkodtam azon, hogy félreállok és megvárom míg bealszik. (Még mindég rühellem a fővárosi tömeget.)
Illetve össze kéne rakni a kórházi cekkert, mert babonás álladék vagyok és ha beszerzek mindent, akkor még úccsem fog kelleni, de ha nem, akkor tuti, hogy az ünnepek alatt akar majd méhből az angyalt jáccani. Pedig azokban nem is hiszek, viszont az ünnepek alatti csukott bótok nem hit kérdés tárgyát képezik...
Na én balra el vízszintbe, mert nem megy ülve.

???

Mikó lesz má reggel???
Bazira unom, hogy 2.30 óta ébren vagyok...

Köh

A francba már megint Budapesten vagyunk.
Már megint tele van a zo-om, takny oder was. De nem csak idebent orrilag, hanem az uccán is. A lábam is tele van, bár az feltehetőleg vízzel. Nem gyün rám a szépcsimmám.
Voltam dottórénél, aszongya minden okés, bármelyik nap megszülhetek innentől kezdeve. Ökhm, vontam fel erre tépett szemöldököm. No de kérem, nekem nem eztet ígérték... Aztán megnyugtatott, hogy azé még odébb van és, hogy a lepcses számmal ellentétben a méhszájam zárva. Jó.
Persze má előre látom, hogy amikor a szülőjelölt tettesnyárs épp a jól kiérdemelt szibériai vakációját tölti majd, na akkor illanik majdan el a magzatom vize. Na de sebaj, úgyis apás szülés lesz... nagyapás. Ő legalább bírja a vért, bezzeg a Drágám... na az megint nyomta volna a menekülő 1est, miután bekísért a kórházba. De csak magában persze, szépen csendben, mer egyébként hősnek mutatkozik és ezért én rettentően tisztelem őtet.
Míg mi be, addig Rákay Filip ki... hozott magával még 1 embert... duzzad a jobboldal. Látom má, bele köll itt húzni. Szocimaradvány katonai kórházban mit keres az ilyen???