Húúúú-ha-fa

A kutyafáját, má megint hasad a hajnal.
Most akkor elaludtam vagy elaludtam??? Tulképp késő is van már...
Már itt mocorog a bájglimérgezés a küszöbön.
Van rendes hanucka-fánk, eredeti műfenyőből :) Nemsoká lesz rajta prémszarvas és amerikás magyar télapó meg flancos masni. Ja és mézeskalács, de az nem sokáig, mer Tyám már nyalja rá a pofázmányát.

Ez a tűlevelű-világ úgy tűnik mindenhová elkísér.
Asszem ott kezdődőtt, hogy az oviban fenyőfa volt a jelem. Meg ott, hogy bár utólag elfog a klausztrofóbia a balatoni nyaralóra gondolván, mégis a gyantaillatú szépséges-tobozos fenyőszépségekre emléxem szívesen. Aztán sokáig csak az átteccő vonzalom, évednte 1 rohammal, amikor a 24-i délelőttök "karácsonyfás lámpacsatában" teltek - bratyó kiteker 1 izzót én meg imbolygó sámliról vadászom a megoldást, hogy megint színesen világíccson.
Na ez mostmá kezd nyálas emlékezős lenni, biztosan megint dógoznak a hormonok. De lehet, hogy ma kivételesen tényleg a jóra tudok emlékezni; mellesleg az én memóriám már csak ilyen bugyuta, szépre szelektív. Különben pedig tegnap megnéztünk 1 karácsonyi lónyálfilmet, szóval a glamúr-exrát bizonyára ez is házhoz hozta.
De ne térjek el a tárgytól, elmentem egyetemre, mer az kell. Különben a összes szülőm nyilván csalódott volna. Választottunk a másik szőkével büfé-oktatást, hogy mégse legyen nagy kaland elvégezni. Hát tévedtünk. Seggelhettük óraszám a latin növényneveket (hogy arról az átok kórtanról szó se essék). Tettem mindezt én bajtársiasságból és papírgyűjtési céllal (csak jó lesz az még a CV-be), én akinél még 1 növényformáció sem élte túl hosszú távon a megpróbáltatásokat.
Tehát jöttek megint a fenyők, genetikai felhomályosulással. Na az jó volt. Ott tényleg nem volt attrocitás, hacsak az nem, hogy extra szöszkének éreztem viszonylagosan kontár munkámat a laborban. Mind1, fenyőkkel volt dolgom és ez is feldobott, meg az amikor az igentisztelt felsőokító folyékony nitrogént öntött a folyosóra, mondván nyári meleg van, hűsöljünk.
Aztán... aztán. Mittomén. Talán már ugróponyt a Feketehegyekre. Mer ottan először is a természetnek az leírhatatlan ékessége teccett. Hegyek és fenyők, na jó az a grószesz kékség is.

És akkor már megint itten vagyunk a jelenben. Eddig a nosztalgia. Meg az örökzöld -éérted?- gondolatok. Különben pedig megint ihletfosztotta lettem, mer jól meg lettem fenyegetve olvasótáborilag. :)
Akkó mostantól okosakat kéne írnom. Húúú, na felejtős. Inkább csak adom magam. Az megy meg az iccakai zugevés!

Ajándékok betárazva, ízlelőbimbók és egyéb érzékek kihegyezve. Indulhat a 3 napos hakniparádé! Mulassunk hanalig családi kűrben, de legalábbis addig, amíg a miniterroristám engedi partra vetett bálnamivoltomnak, hogy önálló akarata legyen.

Joreggelt mindenkinek!
:)))