Eszünk vagy mi?!

Mer eztet itt részletezni kell. Mer máshol másmilyet eszik az ember, más alapanyagból. Meg más készíti, más receptúra alapján.
Tehát itt minden nagyon lengyel. Az alapanyag, a gyartó, a recept, a hely, az ízek, a szagok.
Fanatikus, borultagyú vagyok. Más biztos nem zizzen erre ennyire. De hát a vér, az vér.

Szal kicsit lófraltunk. Nem is kicsit. Osztott pályássá tettem a sálamat, így nem fagyott, be a micsodánk, mer mindkettőkre jutott a kasmírból.
Kötelező tánclépésekkel elólálkodtunk 1-2 monyument mellett, aztán, botba menekültünk, mer szépen sütött a nap ugyan, na de a szel kérem...
Aztán beetük magunkat a kultúrpalota klozetjába, kiallítótermeibe és nézzéllemagasról balkonjára. Rég voltam odafent, kicsit más is a kép, újabb felhőkarcolók nőttek ki a környéken, meg 1 habos-babos üvegbúra.
Persze egy ido után hívott a természet, marmint az eves termeszete, így a nagyanyámnál bekövetkezett ebéd volt a nap egyik fémpontya. Nagyon komoly gombaleves, vargányábol meg más erdei tutiból. Wojtek szedte és meózta, meg a nagyi is átnézte. Egyelőre túléltük... :) aztán a Drágám kedvence: rántotthusi, de nem winersnitzel-esen, hanem lengyelesen, jó centi vastagon kaproskrumplival és koviubival. Végul pedig Blikle sütik, de főleg csipkelekváros fánk, mert az ott a legjobb. Blikle különben cukrászat az 1860-as évekből, szal jo régi, de nem olyan átverős turistás, mint a Gerbauld, hanem csak simán kivaló es több helyen is van a városban, általaban kávézóval karöltve.

...

Lulu..........

...

Jaj megint evés.
Majdnem kosher oldalas, majdnem kosher zsírral.

...

Nemtok aluszni, a balomon lévő sem.
Akut ételmérgezés a diagnózis.
Nem, nem a gombaleves.
Mennyiségi problémák vannak.