Köh

A francba már megint Budapesten vagyunk.
Már megint tele van a zo-om, takny oder was. De nem csak idebent orrilag, hanem az uccán is. A lábam is tele van, bár az feltehetőleg vízzel. Nem gyün rám a szépcsimmám.
Voltam dottórénél, aszongya minden okés, bármelyik nap megszülhetek innentől kezdeve. Ökhm, vontam fel erre tépett szemöldököm. No de kérem, nekem nem eztet ígérték... Aztán megnyugtatott, hogy azé még odébb van és, hogy a lepcses számmal ellentétben a méhszájam zárva. Jó.
Persze má előre látom, hogy amikor a szülőjelölt tettesnyárs épp a jól kiérdemelt szibériai vakációját tölti majd, na akkor illanik majdan el a magzatom vize. Na de sebaj, úgyis apás szülés lesz... nagyapás. Ő legalább bírja a vért, bezzeg a Drágám... na az megint nyomta volna a menekülő 1est, miután bekísért a kórházba. De csak magában persze, szépen csendben, mer egyébként hősnek mutatkozik és ezért én rettentően tisztelem őtet.
Míg mi be, addig Rákay Filip ki... hozott magával még 1 embert... duzzad a jobboldal. Látom má, bele köll itt húzni. Szocimaradvány katonai kórházban mit keres az ilyen???