Feladós

Reggelre elfogyott az erőm. Sirdogálok. Elfogyott a türelmem is. Nem akarom, hogy megint babráljanak odabent, fáj mindenem így is eléggé. Most a jobb karomon nyitottak 1 vénát, már én is kapom az antibikát. Iszonyúan fáj, amikor beadják. A hátsóm már teljesen ki van lyuggatva az oxitocin injekcióktól. Egyfolytában fáj valami. A lábam még mindig iszonyú vizes. Nincs korrektül működő alkatrész. 1 hete már, hogy kekszen kívül majdnem semmit nem ettem (nem minha éhes lennék). Inni kellen kicsit többet, de az sem nagyon megy. Semmi sem megy. Haza akarok menni. Próbálom meggyőzni az orvost, hogy ne legyen kisműtét, mert nem lesz akkor szoptatás sem és így sem megy a dolog, pláne, ha még 1 napot kihagyok. Hasztalan.

A romlás fázisai

Oxitocin görccsel.
Oxitocin görccsel fogösszeszorítva.
Oxitocin görccsel + szélgörccsel fogösszeszorítva.
Oxitocin görccsel fogösszeszorítva sírva.
Orvosi rendelvényre, naponta 3x, másfél órán át folyamatosan. További extra görcsök recept nélkül szoptatási kisélet és fejés alatt.

Osztályvezető a reggeli vizitnél úgy megnézte a hasam, hogy ha lett volna erőm, biztos leverem a kezét. Így viszont csak egy kiszisszentett "vadállatra" futotta. Ezt viszont meghallotta. Nemérdekel, itt mindenki extra jófej és kedves, kivéve őt.
A Jóisten most nem kedvel engem, mert a vadállat megvizsgált mégeccer, ezúttal rettentően kedves volt. Nem értem. Biztos csak kárörvendésből, mert holnap megint a kés alá vagyok rendelve.
Kezd elegem lenni.
Mindeközben a Drágám gondtalanul tartja egyik tejserkentő partit a másik után. Ma éppen 120 ember és 120 tortaszelet társaságában élteti apaságának beköszöntét a munkahelyén. Na jó a gyerkőc sem maradt ajándék nélkül: a podgoricai iroda tetején lévő bázisállomás egészen hivatalos neve: MISKO SIMON TORONY. Egy ilyen szülinapi ajándékot nehéz lesz überelni... :)))

A napimádó

Szerintem ő már most nagyon tudja, hogy csak minden másnak kell neki majd a D-vitamin csepp... :)))

Lépésről lépésre

Mindkettőnket kiengedtek az örzőből. Elvileg mostantól együtt lehetünk majdnem napestig, kivéve a reggeli vizitet és az esti fürdést. De csak elvileg, mert kistörpét még mindig gyóccerezik 2 féle antibikával terhelik a renszert.
Nem aggódom, eddig sem aggódtam. Csak tudom, hogy minden szépen helyrejön. Ő egyre jobban van, én meg egyre rosszabbul ugyan, de ez is csak átmeneti állapot. Nem bírom az oxitocint. Naponta 3x kapom és egyre jobban görcsölök tőle.

Igazi kezdet

Két nap inkubátor után végre tényleg ágyban, párnák közt próbálkozhatunk az egymásra találással. Nincs elfúló, könnyező anyaságérzés. Csendben figyeljük egymást. Én tanulom az arcát, talán ő is az enyémet, de főleg a hangom.

Ismerkedünk. Lassan megy ez a dolog. Csendes flört, nagy pillogásokkal.
Kicsit még idegenek vagyunk...

Inkubátor

Aszongyák fel kellene kelnem, de már megint nem engedelmeskedik a hardver. Csak azt nemtom miből gondolják, hogy olyan tuti felemelő katéterrel és 1 másik csöves-retiküllel az oldalamon sasszézni.
Részletkérdés, mert odáig el sem jutok. Az ágy szélére kiülés is durva, beszédülök és már vége is a dalnak.

Megzsaroltak. Akkor láthatom a gyereket, ha felkelek és elmegyek csecsemő-örzőbe. Nem szép dolog ilyen módszerekkel kicsikarni belőlem az anyai érzéseket. Különben is, mi lesz így azzal, hogy ágyban és párnák közt és meghatódva... ehelyett megnézhetem vitrinbezárva és becsövezve.

Iszonyú. Kb 15 percig bírtam.

REALTIME

4.48 ez komoly? Húha. Ez komoly. Persze az én Kedvesem, aki a terhesség ideje alatt megtanult azonnal magához térni álmából (vagy legalábbis úgy cselekedni, mintha), ez alkalommal, amikor tényleg itt a vészhelyzet... szóval most alig tud álmából ocsúdni.
Eccerűen muszáj nyögni. Na nem mintha segítene szorult helyzetemen. Keccsed má fel Ányezt, de eléggé gyorsan. Émmeg megyek zuhanyozni. Egy hajmosás belefér még? Áááááá. Francokat.
Apám felhívva. Orvos felhívva. Anyukám felhívva. Indulhatunk. A többit intézzék mások.

Aszongyák hétvégére hazaeresztenek. Mert állitólag én csak jósolófájok. Na de ennyire? Rendben. Ha ez még csak az a nagy vaklárma, akkor én mostan megyek a doktorUnkhoz és szépen megmondom neki, hogy okosabb lesz, ha most minnyá felszeletel, mert ez nekem már mostan überdurva.
Na jó van kedves család, oszoljatok, nincs itt semmi látnivaló!
Apukám te mennyé haza relaxoljá szépen, Drágám te mepedig ereggyé, mert lekésed a masszázsodat!

Ha lefexem az gáz, ha ülök az szintén. Járkálás. Esetleg. 20 perc a zuhanyban, megváltás. Mé nincsen itten 1 kád? Meleg vízben akarok nyervákolni!!!

5-6 percenként, rendszeresen torzul a képem. A szobatárs méri az időt, aszonygya, hogy a fájás hossza kb 1 perc, szal most, hogy nálam ez inkább a 3 perceket veri jobban tenném, ha megmutatnám magam valami zöldruhásnak. Kicsoszogok, elkap 1 szülésznő. Megvizsgál. Már csorog a könnyem. Igyexem “kutyaúristenitre” szorítkozni, de néha becsúszik még ez+az.
Aszonygya nem érzi a méhszájamat, mondok én sem, csak fájdalmat.
Mars a CTG-re.
Orvos: basszameg ez még semmi, csak jobban fog ám fájni!
Én: doktor úr, ne káromkodjék a gyerekem előtt! A qva életbe ez tényleg nagyon fáj!
O: ne káromkodjon a gyerek előtt!
Kimegy, gyakornok bentmarad, aztán kirohan.
Szülésznő, orvos, gyakornok vissza: gyerünk a szülőszobára! Lassul a szívhang.
Kéremszépen, lehetne telefonos segítséget kérni??? Nem lehetett. Nem volt rá időm.

Szülőszobán folytatódnak a küzdelmek, má megint körbetekernek a CTG egységeivel. Gyengülő magzati szívhang. Beájulok minnyá, csak monnyanak még ilyet. Most mi legyen? Erőlköggyek, görcsölgessek vagy csak simán forduljak fel? Áááááá, hát órám már nincs, de sztem ez sűrűsödik.
O: Két ujjnyira kinyílt a méhszáj. Andrea, lazuljon el szépen, magzatburkot repesztek.
Próbálok hatni a testemre, de képtelenség. Jógalégzés, tralllala. Nem műxit itt már semmi. Közel már a vége, ki fogom bírni. Másként nem is lehet, csak lennénk már túl rajta. Hú valami melegséget érzek. Folyik a magzatvíz.
O: Mekoniumos magzatvíz. Sürgős anesztézia!!!
Az nem ugrik be, hogy mi az a mekónium és, hogy miért zöld a magzatvíz, mer gondolkodni már kevésbé, inkább csak fájni. De azt nagyon. Hitvány próbát teszek, hogy a “kutyaszentségitnél” maradjak... haggyuk.
É: doktor úr, ugye megmondtam, hogy fel fog szabdalni? Nem megmondtam? Csak hát késésben van, mert én 12-re kértem. Telefonos segíccséget kaphatok?
O: kit hívjunk fel?
É: apukámat.

Átemelés, betaszajtás. Közben szülésznő kérdezi, hogy mi lesz a gyerek neve, mondok nemtom, kérdezzék meg apukáját, remélem hamarosan ideér. Basztikuli, mozdulatlanul kéne ülni, hogy betaláljanak 2 csigolya közé. Rendesek, kivárják a fájás végét. Melegség, bizsergés, viszonthallásra lábak. Zöld papírerdő. Nem látok már semmit, csak érzem, hogy matatnak, imbolyog a hasam jobbra-balra.
O: hú micsinált ez a gyerek, várjál, ott tekerd le, meg ott...
Fáj a fejem, álmos vagyok.
Csöpögő 2 maroknyi pamacs balra el, aztán a távolban felsír. Jóvan rendben lesz itt minden.
Az élet beállta: 12.36
Altatóorvost megkérdem lehet-e aludni, aszongya egész nyugodtan. Nem is olyan eccerű ez.
Lilás pamacs sirdogál a szülőszobán. Bepólyázzák, behozzák megmutatni. Kb. 20 másodpercig nézem úszó tekintettel, aztán elrohannak vele. Bemutatkozni sincs időm.
Szülésznő: anyuka, mi legyen a gyerek neve?
É: nem tudom, majd apukája megmonnya.
Megérkezik Apez, csevegőre fogja boldog boldogtalannal. Odaszólok neki, mire Apez: szevasz, aszittem alszol?!
É: szerinted? G-t felhívtad???
A: nem. Nem szólt neki senki?
É: baszki!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Húzzá telefonálni!
Sz: anyuka, mosmár tényleg be kellene írnom valamit arra a papírra!
É: BUJDOSÓ MISKO SIMON na ezé most lehet, hogy agyonvernek.

Kitolnak a műtő elé röpke családlátogatásra. Gyermekem Apája 1 perce futott be, éppen időben. Lekvár ligettől a Királyhágó utcáig új pályacsúcs: 4 perc – szabálytalanságok számolatlanul. Pont jól esik a látása. Ki van borulva, hogy nem volt itt, mit nem volt itt, masszázson volt. J)) Könnyezik. Mondanak ezt-azt Ányezzel, nem tudom értelmezni, fáj a fejem és reszketek. A jó hír, hogy ezt csak hát középig érzem.
Betolnak az özőbe. Három feleslegesnek láccó cső jön ki a hardveremből.
Drágám felhív. Sír, hogy nem volt itt. Tényleg nem érti, hogy pont így volt jó. Hogy a legjobbkor érkezett. Akkor, amikor kitaszajtottak és tudtuk, hogy minden rendben lesz. Csak ki kell várni.

Nyaf

Itten vagyon már a Zuram. Ez eddig jó. Sőt!
Viszont életem egyik legpocsékabb iccakáját töltöttem.
Na persze tudom én, hogy a megérdemeltnél amúgy is jobb dógom vagyon. Na de büntinek ez 1 hangyafülnyit tulzás ilyetén állapotban...
Praktice nem volt részem álomtündérkékben, pedig iszonyú álmos vagyok.
A pofázmányom is csak azért nem gyűrött, mert már annyi vizet raktároz, hogy teljesen felfújt-sima. Asszem holnaptól már párna sem kell, mert majd ruganyosan lehajtom a fejem és máris olyan mintha vízágyon pihegnék.
Éjszakai pogrom: levegőkapkodás, brunya, forgolódás hátha-jobb-lesz-pedig-nemis, mellettem alvó felverése, nyöszörgés és még egy pötike vinnyogás... szor x a köbön.

Tegnap apukája szépen kérte a kis Ano-, hogy mosmá igyekezzék kifelé, mert nem érünk erre rá. Csak aztat nemtom mire számított, mikor ő is pont ilyen. 1000x mondok, hogy csináljad má meg igyekezzé, mer dolog van, oszt tojik a fejemre (láccólag persze). Csigabiga + defcon + órás zuhany + tetűlassú öltözködés... Csak aztat nemtom, hogy kisfijától mér számít másra???
Na majd most jól megtanulja!
Hehe...
:))))))))))

Orkánka

Tegnapra beígérték az életveszélyt, rendesen pánikoltatták a népet már csütörtöktől, épp csak az orkánnak felejtettek el szólni, hogy ne csináljunk segget a szánkból alapon fújni kéne, vészhelyzetet okozni és millijó károkat. Sebaj, mert most azé itt van már és vonyíttatja az ablakok mentét. Szal ezért kár volt itthon dekkolni tegnap éjjel, mikor táncolhattam volna hajnalig 1 jó kis lebujban... ;)
Remélem holnapra már nem törlik a Podgoricából induló gépeket és az apajelölt szépen haza tud gyönni. Na csak már lenne holnap.

Hogy mennyire nem eccerű jó babakocsihoz hozzájutni... persze nyilván lehetne kevésbé szofisztikált verdát választani... de erre mosmá gondolni sem bírok. Inkább majd lemenek minnyá alfába és megpróbálok makacskodás nélkül szépen kompromisszumot kötni.

Nagyon tele vagyok. Nigirik és makik szoronganak a gyerekem felett. Úgy látom a nyers hal jobban teccik neki, mint a tenapi túrós csusza, mert ma nem kaptam gyomrost, hogy szaladtam a fajanszhoz. Még jó, hogy halak, rákok, medúzák és tengericsillagok vannak a cuccainak egy részén, mert úgy látom aztat kedveli már mostan. :)))

Ezek mennek...

Tegnap voltam nyirokmasszázson, hogy a vizenyős lábaimat lecsapoljam. Meglepő eredményeket produkált a maszinéni, úgy 5 óra hosszára láthatóvá vált a bokám... De most már megint úgy néz ki a csülköm, hogy restaurálni lehetne velük az Akropoliszt, csak az oszlopfőket kellene általgondolni pötit.
Különben meg rácáfoltam önmagam lustaságára, mert faggyúzom ám a hólyagom majd minden nap. Szal még a végén elfogy a csodakence. Monnyuk mindenre én se vagyok kapható, mert szabotálom a málnaleveleket és gátmasszázst se végzek (nem mintha elérne odáig a kezem komplikácijómentesen). Sőt vasat sem szedek, mert altáji koncentrácós problémákat okoz, abból pedig elég lesz a szülőszobán.
Viszont rengeteg túrórudit és petrezselymet viszek be szervezetembe. Az utóbbi aszongyák vízhajtó. Hátnemtom. A túrórudi jótékony bijológiai hatásáról sokkal megbízhatóbb empirikus információim vannak: rengeteg endorfin lesz belőle. :))))))))) S mivel általában kivételes mohósággal tépem fel a tasakot, a kutyák is boldogok, mert valami mindig lepottyan a konyhakőre...

Jössz vagy maracc?

Kora reggeltől fél óránként fájások. Olyan mintha a 2 petefészkemet ellenkező irányba cibálnák. Jósoló fájás? Mittomén.
Aztán a körülöttem lévő további nőtagok megjelentek 8.30-kor. Előadtam a vaklármát, mert persze kispöcs elszégyelte magát és nem fájdított rajtam többet.
Hezitálós, mint anyukája, ha tényleg dönteni köll...
Bentmarad még. Én meg csak veszem a nagy levegőket.

Hamarosan itt a vég...

Izé...a kezdet...húúúúú...
Kicsit még mindig nehezen képzelem el magam csecsmővel a karomban. Pláne úgy, hogy ha már nehéz vagy sír vagy bebűzölgött a pelenkába, akkor szépen visszaadom anyukájának, hogy oké akkor mosmár tessék, mer ez a tied és én meg szépen balra el. Meg hogy minnyá itt lesz 4 kilónyi örökre vasalt felelősség.
Ajaj. Komoly dolgok ezek, így a 39 héten. Na nem mintha sok választásom lenne és nem mintha akarnék bármi mást választani - max titokban még 1 kicsit tinilánynak lenni. :)
Na jó, agyalásmentesen nézzük a tényeket (abból baj nem lehet):
Tömeg: kb.79 kg
Vérnyomás: ha mérés közben pofázom, akkor magas, ha nem akkor 115/85
Az orvos aszongya, hogy még mindig van időm, mer oly fönt van még. Persze azért mindig hozzáteszi, hogy ha mégis sietős lenne a fijatalúr dolga, akkor szíveskedjek értesíteni.
Apajelölt lerobbanta magát Podgoricában, reméljük a hűtő rejtett húslevestartalékai helyrehozzák szépen és hamarosan itten lesz. Illetve inkább már azt remélem, hogy mielőbb hazamegyünk. Na nem mintha rosszul menne itten sorom, de hát home-sweet-home, oder was. Mert szélesmagyarhonban oly homeless vagyok ám , hogy csak na. Úgy egészen őszintén, zavaró tényező ez nékem. Leginkább azért, mert kicsit magamba fordulnék, csak úgy egyedül. Ez momentán a szülői ház kanapéján nem annyira kivitelezhető. Meg az sem, hogy szépen négyfal közé csomagoljam a 9-ik hónap nyűglődéseit. Pl azt, hogy szerintem a bokámon lesznek inkább striák és nem a hasamon, mert annyira meg van dagadva. Komoly mennyiségű vizet raktározhatok, mert a lábujjaimat már nem lehet elkülöníteni, az orcám mint a telihold 2x, az amúgyis béka szám pedig a túlszilikonozás jeleit mutatja. Éjjel minimum 3x brunya, soxor felébredés-forgolódós nyűglődés…
Na szal ilyenek.
Egyébiránt pedig jól elheherészek bármin, bármely napszakban.
:)

Splendid Star rakás

Bodzilla és Jimmy ma jól kitombolta magát anyukájukkal meg még 1 rokonnal...
Hát kb ennyit láttunk az esti fürdésből... a csobbanásból ítélve viszont kieresztették a gőzt! :)

Akasztják a hóhért

Avagy a botcsinálta montenegrói ingatalnos lakást keres Magyarországon.
Még jó, hogy nem én vagyok a storyban a főkolompoló, mer így csak gátlástalanul oszthatom az észt és lelkesedhetek, ha valami igazán jót találunk. :)
A Drágám ahelyett, hogy valami fövenyes szigetre ment volna melegedni, inkáb a nyálkban kutatta a legtutibb lakást az őseinek (hiába, má megint hős). Jelentem megvan, csak má lenne róla passzus, mer akkor szépen mindenki megnyugodna...
Na jó, reggel még megnézünk néhányat a rend kedvéért. Persze én azt hiszem, tényleg már csak azért, hogy még jobban erősödjön bennünk a tutifeeling...

Vissza kéne aludni, má megint 2 óta kukorékolok. Már 2x kimentem kutyátsétáltatni. Jó, monnyuk "murányi kutyám" van ma éjjel. Nyilván, hogy a rendes anyatigris virraszt vele. Tök hüje vagyok.
Képem vissza az álmot a szemembe!
Úgy értem most!

Heti vizit

Méhszáj csukva, pofám nyitva.
Vérnyomi: 120/80 - na ilyen se vót még!
CTG: halláskárosult lettem, a kihangosított ficánkolótól, de amúgy tökéletes

Várandós mappa - összes papírral - autóbanfelejtve.
Orvos somolyog.
Aszongya, majd akkor a jövő héten számolunk; mármint, hogy megaszongya mikor illene cseresnyét kipökni.

Uccsó UH

Nakéremszépen:
Hét: 37 + 1 nap
Tömeg: 78.2 kg
Vérnyomás: majd holnap
Bentlakásos maffijózó tömege: 3185 g
Kintlakás várható ideje: jauár 22.

El vagyok én ám kámpicsorodva.
Épp faggyúzom a tollaimat anyai szárnypróbálgatás ügyében, amikor ultrahangos néni aszonygya, hogy nincs itten kérem semmi farfekvés (anyuka kérem hüjének teccik lenni). Tehát az ami pl a bal oldalon kemény gombóc, az monnyuk 1 láb és ami a jobb oldalon kitüremkedő gombóc az 1 far.
Ezen a ponton el is foszlot azon aljas reményem, hogy sunyiban kiszabják belőlem a gyereket és én meg sem érzek semmitsenem. Tehát csak meghatódós könnyek és semmi fájdalomtól tocsogok a verejtékben és gúvad a szemem. Hogy a súlyos alpári ezáltal is előrelátható káromkodásokról ne is cseverésszek...

Újévi sikerek

1. Problémamentes eccerűséggel értem el a 20 kg tömegtöbbletet
2. Végre összejött a kényszeres, hepajtól és és ereszdelahajamtól mentes szépen általaluszom magam az újévbe project. Fantasztika! 10kor már húztam a lónak az gúnyáját, a Drága uram pedig sastaps és vidióták között vergődve próbálta kibekkelni az éjfelet, de végül 23.50-kor végelgyengült az elősző napi puncs által...

Olyan lesz az egész éved, amilyen az első napod?
Hát akkor én kómásan fogom tölteni...szal nagyikáim izzíccsátok magatokat, mer valakinek majd gyereket is kell felügyelni...
:)))
Mellesleg asszem azé tudtam végre aludni, mert amióta a székesfővárosban tartózkodom, csak nehézpillájú páróráim vannak, de igazi pihenés nyista.