REALTIME

4.48 ez komoly? Húha. Ez komoly. Persze az én Kedvesem, aki a terhesség ideje alatt megtanult azonnal magához térni álmából (vagy legalábbis úgy cselekedni, mintha), ez alkalommal, amikor tényleg itt a vészhelyzet... szóval most alig tud álmából ocsúdni.
Eccerűen muszáj nyögni. Na nem mintha segítene szorult helyzetemen. Keccsed má fel Ányezt, de eléggé gyorsan. Émmeg megyek zuhanyozni. Egy hajmosás belefér még? Áááááá. Francokat.
Apám felhívva. Orvos felhívva. Anyukám felhívva. Indulhatunk. A többit intézzék mások.

Aszongyák hétvégére hazaeresztenek. Mert állitólag én csak jósolófájok. Na de ennyire? Rendben. Ha ez még csak az a nagy vaklárma, akkor én mostan megyek a doktorUnkhoz és szépen megmondom neki, hogy okosabb lesz, ha most minnyá felszeletel, mert ez nekem már mostan überdurva.
Na jó van kedves család, oszoljatok, nincs itt semmi látnivaló!
Apukám te mennyé haza relaxoljá szépen, Drágám te mepedig ereggyé, mert lekésed a masszázsodat!

Ha lefexem az gáz, ha ülök az szintén. Járkálás. Esetleg. 20 perc a zuhanyban, megváltás. Mé nincsen itten 1 kád? Meleg vízben akarok nyervákolni!!!

5-6 percenként, rendszeresen torzul a képem. A szobatárs méri az időt, aszonygya, hogy a fájás hossza kb 1 perc, szal most, hogy nálam ez inkább a 3 perceket veri jobban tenném, ha megmutatnám magam valami zöldruhásnak. Kicsoszogok, elkap 1 szülésznő. Megvizsgál. Már csorog a könnyem. Igyexem “kutyaúristenitre” szorítkozni, de néha becsúszik még ez+az.
Aszonygya nem érzi a méhszájamat, mondok én sem, csak fájdalmat.
Mars a CTG-re.
Orvos: basszameg ez még semmi, csak jobban fog ám fájni!
Én: doktor úr, ne káromkodjék a gyerekem előtt! A qva életbe ez tényleg nagyon fáj!
O: ne káromkodjon a gyerek előtt!
Kimegy, gyakornok bentmarad, aztán kirohan.
Szülésznő, orvos, gyakornok vissza: gyerünk a szülőszobára! Lassul a szívhang.
Kéremszépen, lehetne telefonos segítséget kérni??? Nem lehetett. Nem volt rá időm.

Szülőszobán folytatódnak a küzdelmek, má megint körbetekernek a CTG egységeivel. Gyengülő magzati szívhang. Beájulok minnyá, csak monnyanak még ilyet. Most mi legyen? Erőlköggyek, görcsölgessek vagy csak simán forduljak fel? Áááááá, hát órám már nincs, de sztem ez sűrűsödik.
O: Két ujjnyira kinyílt a méhszáj. Andrea, lazuljon el szépen, magzatburkot repesztek.
Próbálok hatni a testemre, de képtelenség. Jógalégzés, tralllala. Nem műxit itt már semmi. Közel már a vége, ki fogom bírni. Másként nem is lehet, csak lennénk már túl rajta. Hú valami melegséget érzek. Folyik a magzatvíz.
O: Mekoniumos magzatvíz. Sürgős anesztézia!!!
Az nem ugrik be, hogy mi az a mekónium és, hogy miért zöld a magzatvíz, mer gondolkodni már kevésbé, inkább csak fájni. De azt nagyon. Hitvány próbát teszek, hogy a “kutyaszentségitnél” maradjak... haggyuk.
É: doktor úr, ugye megmondtam, hogy fel fog szabdalni? Nem megmondtam? Csak hát késésben van, mert én 12-re kértem. Telefonos segíccséget kaphatok?
O: kit hívjunk fel?
É: apukámat.

Átemelés, betaszajtás. Közben szülésznő kérdezi, hogy mi lesz a gyerek neve, mondok nemtom, kérdezzék meg apukáját, remélem hamarosan ideér. Basztikuli, mozdulatlanul kéne ülni, hogy betaláljanak 2 csigolya közé. Rendesek, kivárják a fájás végét. Melegség, bizsergés, viszonthallásra lábak. Zöld papírerdő. Nem látok már semmit, csak érzem, hogy matatnak, imbolyog a hasam jobbra-balra.
O: hú micsinált ez a gyerek, várjál, ott tekerd le, meg ott...
Fáj a fejem, álmos vagyok.
Csöpögő 2 maroknyi pamacs balra el, aztán a távolban felsír. Jóvan rendben lesz itt minden.
Az élet beállta: 12.36
Altatóorvost megkérdem lehet-e aludni, aszongya egész nyugodtan. Nem is olyan eccerű ez.
Lilás pamacs sirdogál a szülőszobán. Bepólyázzák, behozzák megmutatni. Kb. 20 másodpercig nézem úszó tekintettel, aztán elrohannak vele. Bemutatkozni sincs időm.
Szülésznő: anyuka, mi legyen a gyerek neve?
É: nem tudom, majd apukája megmonnya.
Megérkezik Apez, csevegőre fogja boldog boldogtalannal. Odaszólok neki, mire Apez: szevasz, aszittem alszol?!
É: szerinted? G-t felhívtad???
A: nem. Nem szólt neki senki?
É: baszki!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Húzzá telefonálni!
Sz: anyuka, mosmár tényleg be kellene írnom valamit arra a papírra!
É: BUJDOSÓ MISKO SIMON na ezé most lehet, hogy agyonvernek.

Kitolnak a műtő elé röpke családlátogatásra. Gyermekem Apája 1 perce futott be, éppen időben. Lekvár ligettől a Királyhágó utcáig új pályacsúcs: 4 perc – szabálytalanságok számolatlanul. Pont jól esik a látása. Ki van borulva, hogy nem volt itt, mit nem volt itt, masszázson volt. J)) Könnyezik. Mondanak ezt-azt Ányezzel, nem tudom értelmezni, fáj a fejem és reszketek. A jó hír, hogy ezt csak hát középig érzem.
Betolnak az özőbe. Három feleslegesnek láccó cső jön ki a hardveremből.
Drágám felhív. Sír, hogy nem volt itt. Tényleg nem érti, hogy pont így volt jó. Hogy a legjobbkor érkezett. Akkor, amikor kitaszajtottak és tudtuk, hogy minden rendben lesz. Csak ki kell várni.