Hamarosan itt a vég...

Izé...a kezdet...húúúúú...
Kicsit még mindig nehezen képzelem el magam csecsmővel a karomban. Pláne úgy, hogy ha már nehéz vagy sír vagy bebűzölgött a pelenkába, akkor szépen visszaadom anyukájának, hogy oké akkor mosmár tessék, mer ez a tied és én meg szépen balra el. Meg hogy minnyá itt lesz 4 kilónyi örökre vasalt felelősség.
Ajaj. Komoly dolgok ezek, így a 39 héten. Na nem mintha sok választásom lenne és nem mintha akarnék bármi mást választani - max titokban még 1 kicsit tinilánynak lenni. :)
Na jó, agyalásmentesen nézzük a tényeket (abból baj nem lehet):
Tömeg: kb.79 kg
Vérnyomás: ha mérés közben pofázom, akkor magas, ha nem akkor 115/85
Az orvos aszongya, hogy még mindig van időm, mer oly fönt van még. Persze azért mindig hozzáteszi, hogy ha mégis sietős lenne a fijatalúr dolga, akkor szíveskedjek értesíteni.
Apajelölt lerobbanta magát Podgoricában, reméljük a hűtő rejtett húslevestartalékai helyrehozzák szépen és hamarosan itten lesz. Illetve inkább már azt remélem, hogy mielőbb hazamegyünk. Na nem mintha rosszul menne itten sorom, de hát home-sweet-home, oder was. Mert szélesmagyarhonban oly homeless vagyok ám , hogy csak na. Úgy egészen őszintén, zavaró tényező ez nékem. Leginkább azért, mert kicsit magamba fordulnék, csak úgy egyedül. Ez momentán a szülői ház kanapéján nem annyira kivitelezhető. Meg az sem, hogy szépen négyfal közé csomagoljam a 9-ik hónap nyűglődéseit. Pl azt, hogy szerintem a bokámon lesznek inkább striák és nem a hasamon, mert annyira meg van dagadva. Komoly mennyiségű vizet raktározhatok, mert a lábujjaimat már nem lehet elkülöníteni, az orcám mint a telihold 2x, az amúgyis béka szám pedig a túlszilikonozás jeleit mutatja. Éjjel minimum 3x brunya, soxor felébredés-forgolódós nyűglődés…
Na szal ilyenek.
Egyébiránt pedig jól elheherészek bármin, bármely napszakban.
:)