! ! !

H A Z A M E G Y Ü N K ! H A Z A M E G Y Ü N K ! H A Z A M E G Y Ü N K ! H A Z A M E G Y Ü N K ! H A Z A M E G Y Ü N K ! H A Z A M E G Y Ü N K ! H A Z A M E G Y Ü N K ! H A Z A M E G Y Ü N K ! H A Z A M E G Y Ü N K ! H A Z A M E G Y Ü N K ! H A Z A M E G Y Ü N K ! H A Z A M E G Y Ü N K ! H A Z A M E G Y Ü N K ! H A Z A M E G Y Ü N K ! H A Z A M E G Y Ü N K !

Na azé csendben jegyzem, hogy van ebben azé olyan kisbetű is, mint a nemecsek ernőé, mert a fél szemem bánatkönnyes. Az van, hogy számításaimtól eltérően, mégsem éreztem magam pocsékul az utóbbi 5 hétben. Ez leginkább 2 dolognak köszönhető: újdonsült kiscsaládomnak és illetve a nagycsaládnak. Ohne nyáladzás, mert az baromira undi, de ez a project nem lett volna sétagalopp, ha nem tolerálnak annyira-amennyire és ha nem segítenek annyit-amennyit.

Aszonták, hogy meggondolom még magam a következő gyerekvállalást illetően. Illetve azt is, hogy ez elég hamar be fog következni. Hát meg még nem gondoltam és asszem az a hit, hogy 1 saját utód pont elég, egy darabig nem is fog változni, mert egyelőre képtelen lennék engedni a testem újabb kiszipolyozásának.

Akkor ennyit a dinnyehordásról, a dinnyepakolásról és hasonló nyalánkságokról. Most pedig mi balra el a www.montenegrolife.blogspot.com -ra!