Ösztön

Poronty felrí hajnali 5kor.
Drágám gátfutót szégyenítve vetődik át rajtam, majd megfigyelőre veszi és megkérd éngem: éhes?
Mondok: ki van csukva, 3kor evett. Nem lehet éhes, nincs neki megengedve.
Mire az álmosabbik felem kérdőre von, hogy akkor vajh’ mi lehet a baja.
Mondok: be vagyon tojva valószínűleg...
Jaaaaaaaaa. Akkor jó, nyugtázta és visszafeküdött szépen aludni.
Émmeg felkeltem és tisztábatettem a tisztábateendőt és aztán feküdtem le.
Pilácsoltás után jött az alvó fenkölt megjegyzése: jééééééé, elhallgatott.
Nem mondod!
J)))))))))

Na. Gyóvan mikrotaknyoskám! Alakul ez, csak rája kell koncentralni. Ma már 25-30 percre csökkentettük az evésidőt. Viszont ezzel párhuzamosan többet is van ébren, ezt nézelődesre és sírasféle bepróbálkozásra használja. Na majd meglássuk melyikünk bírja tovább. Egyelőre én. Ő kb. 2 perc után feladja. Jógyerek. Nagyonjó.
Nyilván most kiabálom el…