Folytatas kovetkezik!

Na dragaim, hat hol folytassam?Mondjuk legyen a szombat, amikoris megtapasztalhattam, hogy marpedig az amerikai alom az letezik es az ember, ha minimal talpraesett, viszont vannak jo ismerosei, akkor mennyire konnyen belecsoppenhet a "tutiba". Ez persze nem mindenkivel esik meg, de mikent Ernesto Fortuna gyermeke, igy van alkalmam reszt venni benne 1 kicsit. Az nap elso szenarioja az autokereskedonel volt. Tudnillik fent nevezett akar maganak sajat autot (itt kulonben teljesen normalis ha valaki berli vagy leasingeli a kocsit). Otthon valahogy ez ugy nez azert ki, hogy az ember elmegy es kondicionalja magat, hogy a mar elore kitalalt verda tenyleg beepuljun a szive csucskebe kompromisszumokkal 1utt. Es a dealer elsosorban emlegeti a kis fogyasztast valamint az 1eb ekonomikus tulajdonsagokat es aztan persze johetnek azok az eros lovak is, mar ha vannak. Itt maskeppen megy. Elso adekvat kerdes: milyen szinut NEM szeretnel? Ha nem kerdeztem volna meg, hogy megis milyen motor van benne, akkor max annyi derul ki, hogy nem automata. Kulonben termeszetesen gyonyoru a szine is, a formajarol nem is beszelve. Bar eloszor szepen alkudoztunk egy friss 3as cabrio mellett, a megoldas megis a kedvenc kis-batarom lett: biemdabolju ex-fajv. Otthon persze soha nem lehetne ilyen kondiciokkal es ennyi penzert ehhez az autohoz hozzajutni, de ez itt gyerekjateknak tunik elso korben (banki torturakrol kesobb, meg mindig nem szeretem a szamokat).Mire befejeztuk az autos projectet, mar ereztem, hogy hamarosan kiszakad a torkombol a "super size me!" felkialtas, tehat latbaveve a gyomorrontas eselyet es a tenyt, hogy nincs nalam bilagit, megtamadtam a kozeli kinger burgert. Ereztem, hogy amcsi marhahus nelkul mar 1 tapodtat sem fogok menni. OH maj gad, disz hamburger is veri edes. Es ez komoly. En nem tudom, ezek lehet, hogy cukornadbol sutik a kenyeret?... Viszont valami dr pepper nevu lottyot ittam hozza, ami ugyan szinten edes, de legalabb az ujdonsag elmenyevel fedeztem fel, hogy ezek itt osszevegyitettek a kolat a cseresznyet es a fahejat. Nyam.Teli hassal es pillaimat rebegtetve a ramtoro sziesztazhatnektol folytattuk tovabb utunkat. Kovetkezo project az estere valo keszulodes kereteben a megfelelo ruha es egyeb huncutsagok beszerzese kellett hogy legyen.Ahhoz kepest, hogy nem tartott tul sokaig, bevallom megrazo elmeny volt. Nem mintha nem szeretnek shoppingolni, de a celtalansagot kedvelem benne, nem pedig azt, amikor mindenaron meg kell talalni az arut fix parameterekkel.A "szerencse" az, hogy Ernesto ilyenkor halalosan lelkes. Ami ugye 1 pasinal eleg ritka, illetve jo szeme van ahhoz, hogy pont meglassa az alkalomhoz illo termeket. Persze o sem lehet tokeletes, mert kozben siman elfelejtette megkerdezni, hogy nekem teccik-e vagy hogy jol erzem-e magam abban a kis csiriviri pongyolaban... de legalabb ha nagyon huztam a szamat es optikailag ramutattam a nem feltetlenul elonyosen kilogo sonkamra, akkor engedett 1 kicsit es vegul ramaggatot egy helyi viszonyok kozott kicsit konzervativnak titulalhato enyhen flitter-glitter cuccra, amitben legalabb kenyelmesen mozoghattam. Azt hittem ezzel vege, de tevedtem. Mert minden maradek eromet osszeszedve (nagyhanyad a hamburger emesztesevel foglalkozott) a hozza valo cipot is ki kellett valasztani. Ebben tenyleg vajhmi keves szerepem volt, nem volt apellata. Egy elegantos kis cipoboltban csak ugy sorjaztak a kis cipellok proba gyanant a labamra. Ugyan az eladonon 1 szemvillanasnyi fintort ereztem amikor a vitorlas cipomet elnezte, viszont lelkesen biztatott, hogy "aaa, nem is imbolygok eletveszelyesen 15 centi magason". Jaj ezen is tuljutottam, de legalabb ha este veletlenul kod lesz, akkor majd cipoorral elvagom.No mara azt gondoltam eleget "almodtam". Pedig nem. Az este meg tartogatott szamomra meglepeteseket. De errol majd kicsit kesobb, mert surgos napfurdot kell vennem...